Napjainkban világszerte hódít, a vásárlók már több színű és a hímzést megkönnyítő tulajdonságokkal bíró vásznak és kiegészítők közül válogathatnak. Hazánkban is kezdik megkedvelni, de mivel kevés – és főként külföldi – szakirodalom áll rendelkezésre, csak lassan válik ismertté. Kalodás, vagdalásos vagy rece hímzésnek is nevezik, elsajátítani azonban nem nehéz, de ajánlott olyantól tanulni, aki már régóta műveli, ugyanis nem csak a fonalakkal kell aktívan dolgozni, de az ollónak is fontos szerep jut a pontos, aprólékos és szép vágásoknál.
A klasszikus kézimunkákon a hardanger egyszerű formában jelent meg, főként ruházaton. Ma ezzel szemben nagy divat bonyolítani a mintákat, színeket, szegélyeket, keverni a hímzésfajtákat egy darabon belül. Modern korunkban ezzel a technikával díszterítők, szalvéták, zsebkendők, ágytakarók, párnák és függönyök készülnek, melyeken keresztszemes- vagy szalaghímzéssel is találkozhatunk, de színes vagy fémes fonalakkal mindenképpen. Több színes fonal helyett alkalmazható melírozott fonal is, amely egyszerűsége mellett rendkívül mutatós. A hardangernek viszont megvannak a maga korlátai, egyrészt a vászon merőlegesen futó szálainak következtében, másrészt az öltéstípusok variációja is véges. Ugyanakkor éppen az teszi vonzóvá, hogy a nemesen egyszerűtől a gazdagon díszítettig bármilyen mintát találhatunk. Itt a kevés is lehet nagyon látványos, az egyszínű is lehet meghökkentő.
A hardanger minták szimmetrikusak, gyakran merőleges síkokban is. A merev geometrikus vonalakat a kiegészítő, kitöltő motívumok ívei lágyítják. Bizonyos minták vagy mintakompozíciók társíthatók egy meghatározott kultúrához, melyben létrejöttek. A nyolcágú csillag motívuma pl. India művészetében is megtalálható, egyetemes, mágikus szimbólum, megvédelmezte és jó szerencsével látta el viselőjét.
Mivel a hardanger szálszámolásos hímzésfajta, jól leszámolható, egyenletes szövésű hímzővászonra készül (leggyakrabban 22 öltés/inch szövésűre). Az 1cm-re eső szálak száma befolyásolja a kézimunka méretét és többnyire a szövet vastagságát is, ezért a különféle mintákhoz alapvetően a 7–11 szál/cm-es vásznakat javasolják. Fonala a gyöngyfonal, ami azért alkalmas kiválóan e technikához, mert fénye és vastagsága plasztikusabbá teszi, kiemeli a laposöltéseket – ezért ezekhez a vastagabb gyöngyfonal javasolt, 5-ös és 8-as vastagságban. A vastagabb, 5-ös fonal a blokkokhoz, a vékonyabb, 8-as, vágás után használatos, a rácsok beszövéséhez való.
A munkához ajánlott továbbá hímzőkeret, valamint tompa hegyű, 22-es vagy 24-es hímzőtű és hegyes hímzőolló használata is. Az eredeti lenvásznak sosem voltak teljesen fehérek, de ma már nem kell ezzel számolnunk, hiszen számtalan színű vászon (és gyöngyvászon) kapható az üzletekben. Nagyobb minták készítése előtt – de kezdőknek általában mindig – ajánlott egy erőteljes színnel előszámolni az anyagot és esetleg bejelölni a főbb motívumok helyét, mielőtt keretbe feszítenénk az anyagot. Épp ezért a hardanger mintarajza első próbálkozásra nem tűnhet könnyűnek.
Főbb öltéstípusai a laposöltésen kívül a pelenkaöltés, a körültekert pálcikaöltés, a pikó és persze a különféle kitöltőöltések, mint pl. a máltai kereszt, a pókhálóöltés vagy egyéb kombinációk.
