rdélyben, olyan családban láttam meg a napvilágot, ahol mindig nagy szeretettel és természetességgel fordultak a népművészet felé, hiszen a mindennapi életük része volt. Eleinte a népdalok, táncok, majd később a viselet, a szőttesek, a kézimunkák voltak rám nagy hatással. Viszont a legjobban mégis a népi hímzések ragadtak meg (elsősorban a kalodás, vagy vagdalásos), melyet -amikor csak volt egy kis szabadidőm- mindig nagy érdeklődéssel figyeltem, amint az akkor bonyolultnak tűnő "tűforgatással" a nagyszülői dolgos újjak közül kikerültek a szebbnél szebb darabok.
Eleinte csak hobbi szinten műveltem és mint teljesen kezdő, nem voltam tisztában a mintákkal, a tájegységekre jellemző motívumokkal és az ide tartozó praktikákkal. Emlékszem az első terítőimre, melyek a családi bútordarabokat díszítették és mindig magával ragad a gondolat, hogy két kézzel létre lehet hozni valami értelmesen szépet. Elkezdtem -többek között- ezzel kapcsolatos leírásokat is gyűjteni és elhatároztam, hogy tudatosan igyekszem foglalkozni a népművészettel.
Mielőtt hozzákezdenék egy új darabhoz, néha pár napig érlelődik és teljesedik ki bennem a hozzá tartozó minta, máskor amint eszembe jut valami, azon nyomban nekikezdek és addig nem állok fel, amíg be nem fejeztem. És mindig igyekszem a nagyszülőktől hallottakat a gyakorlatban is alkalmazni, hisz csak így születhet meg egy igazi mű.
A hajthatatlan érdeklődésemnek köszönhetően egyre inkább otthonosabban érzem magam e téren, mondhatni tovább vittem a családi hagyományt, melyre a mai napig büszke vagyok.
Nagy örömömre szolgál, hogy alkotásaimmal másoknak is boldog pillanatokat szerezhetek, így mára már nagyobb mennyiségben készítek hímzéseket (főleg kalodást vagy vagdalásost, más néven hardangert), akár megrendelésre, eladásra is.
Nagy örömömre szolgál, hogy alkotásaimmal másoknak is boldog pillanatokat szerezhetek, így mára már nagyobb mennyiségben készítek hímzéseket (főleg kalodást vagy vagdalásost, más néven hardangert), akár megrendelésre, eladásra is.
